Mint a legtöbb szavunk, a „furcsa” kifejezés is erodálódott az elmúlt évtizedekben, s mára könnyen rámondjuk bármire, ami idióta vagy megbotránkoztató, holott a magyar nyelv értelmező szótára elég pontosan meghatározza: „A rendestől, a megszokottól, a szabályostól meglepően és érdeklődést keltően elütő.”

Tehát nem elég, ha eltér a szokványostól, mert mondjuk Kék könyv címmel zöld a borítója, hanem az is fontos, hogy ez felkeltse az olvasó érdeklődését. Ha egy afrikai bantuban egy jégkunyhó láttán olthatatlan vágy ébred, hogy megismerje az eszkimó igluépítés rejtelmeit, akkor az számára furcsa, ha csak értetlenül vállat von, akkor szokatlan.

Szerzőink egy kalandra hívják az olvasót: döntse el, hogy a Kék könyv furcsa vagy csupán szokatlan.