登入選單
返回Google圖書搜尋
Történetek a közvetlen irrealitásban
註釋A romantika világfájdalmát, spleenjét a modern irodalomban a testi betegségek ábrázolása váltotta föl. A testi bajokkal járó elszigetelődés, visszavonulás megteremtette a modernitás meghatározó életérzését, az individualizmust; ennek az irányzatnak, felfogásnak jelentős alkotója a romániai zsidó író és gondolkodó Max Blecher. A rendkívül tehetséges, külföldi egyetemeken tanuló, nyelveket beszélő fiatalembernél 20 éves korában gerinctuberkolózist állapítanak meg, ettől kezdve Blecher különböző svájci, franciaországi és romániai szanatóriumok ágyhoz kötött lakója. A szinte mozdulatlanságra ítélt fiatalember magányában hihetetlen gazdag szellemi életet él: ír, fest, levelezik a 20. századi modernitás nem egy jeles alkotójával (André Breton, André Gide, Martin Heidegger, Geo Bogza, Mihai Sebastian), és lassan a román szürrealizmus meghatározó alakjává válik. Ars poeticája szerint Salvador Dalí szürrealista festményeinek szellemében kíván szólni, így alkotja meg halála előtt két esztendővel a Történetek a közvetlen irrealitásban című, leginkább naplóra, jegyzetsorra emlékeztető prózakötetét. Szövegében sajátosan keverednek a valóság és az irrealitás képei, a gyermekkor emlékei és a jelenkor látomásai, ám ez mégsem kettősséget, a két dimenzió dichotómiáját hozza létre, hanem valamiféle egységes, ám izolált világ érzékletes rajzolatát adja. Az ágyhoz kötött, meditáló Blecher így kezdi a könyvét: "Ha hosszan nézek egy pontot a falon, előfordul, hogy már nem tudom, ki vagyok, hol vagyok. Ilyenkor messziről érzem identitásom hiányát..." A magány szorításában képzelete, emlékezete, gondolkodása hihetetlenül kitágul, és sokszor szinte ájulásig jutó transzba esik. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"