A kissé meghökkentő ”Kádárhuszár voltam” címmel a szerző az akkori Országgyűlés Elnökének szavait idézi, aki így jellemezte a rendőröket. A szerző nem kíván vitatkozni vele, neki ez a véleménye, bár Cucorás Sándor a rendszerváltás után is jó ideig rendőr maradt. Ezzel együtt a könyvnek nincs semmilyen politikai felhangja, ami az alábbiakból is kiderül. A könyvben viszont annál több a krimibe illő érdekes sztori és történet.

Amikor a szerző elhatározta, hogy leírja élete történetét, már akkor eldöntötte, hogy nem fog történelmi, politikai, gazdasági vagy más fennkölt jellemzést adni a korról, amelyben élt. Részint azért, mert ezt már előtte megtették mások, részint mert nem érzi magát hivatottnak arra, hogy ítéletet mondjak egy történelmi korról, még akkor, sem ha ez a történelem homokóráján mindössze pár másodperc volt. Nem akar abba a hibába sem esni, amelybe az utóbbi időben oly sokan, önéletrajzi köntösbe burkolt, politikai állásfoglalást, erkölcsi bírálatot, vagy éppen történelmi jellemzést adtak a korról, ahol saját szerepüket jelentősen eltúlozva, mindenütt, mindenhol jelenlévő pozitív hősnek tüntetik fel magukat. A szerző egyszerűen a saját élete történetét veti papírra, úgy ahogy azt megélte, illetve átélte.

A korszak, amibe Cucorás Sándornak volt szerencséje beleszületni a huszadik század első felétől, napjainkig tart. Ő a koránál fogva, a ma már legendásnak számító, a 68-as lázadó ifjúsághoz tartozik. A kor, amelyben élt, hatott rá, körülvette, formálta és alakította. De ez természetes. Élete nagyon változatos volt, a maga módján, és viszonyai között. Sok pozitív és negatív eseménynek volt résztvevője, okozója, felelőse, esetleg haszonélvezője. Tulajdonképpen háborús gyerek volt, a háború alatt született és közvetlen utána nőtt fel. Ez kor manapság csak, mint politikai csatározások színtere kerültbe a köztudatba. A pártok harca, a kékcédulák, a hatalom megszerzése, a személyi kultusz, koncepciós perek stb. Arról egy szó sem esik, hogy mindezt egy átlagos család, egy átlagos gyerek hogyan érte meg, mit tudott ezekről az eseményekről. Leírja, hogy ő, és a szűkebb környezete hogyan élt akkoriban, részletes képet igyekszik adni magukról. Az 1956-os eseményeket, amelyek egy kisvárosban történtek, egy 12 éves érdeklődő, mindenre kíváncsi kisfiú szemével mutatja be. Ismertet olyan házi recepteket, amelyeket édesanyja talált ki, és amelyeket nála a szegénység szült, és nekik az étrendünket képezte. Egy kisvárosi disznóvágás is szerepel a könyvben, amelyben sokszor volt része, és ami, ma már szinte falun is teljesen kiment a divatból, mert ott is áttértek a nagyüzemi hústermelésre.

A szerző közel 30 évet töltött el a rendőrség kötelékében, ami alapvetően meghatározta élete nagy részét. Ez alatt a közel 30 év alatt sok minden történt. Hosszú évekig volt helyszínelő, így megtörtént bűnügyeken keresztül mutatja be, hogy a 70-es években hogyan tevékenykedtek ők „magyar helyszínelők”. Nagyon sok rendőrségi, bűnügyi történetet igyekszik a könyvben elmondani, ami az átlagember előtt ismeretlen. Manapság nagyon népszerűek az ilyesfajta sorozatok, csak, éppen ami ebben a könyvben szerepel, az mind megtörtént, azoknak manapság is élnek a szereplői, vagy a hozzátartozói. Igyekszik kerülni a hátborzongató, vagy nagyon véres eseményeket, de már előre is elnézést kérünk, mert van, amikor egyszerűen nem lehet megkerülni, hiszen ezekkel egész és kerek a történet. Egyszóval arra törekszik, hogy elmesélje mindazt, ami vele és környezetével történt ez alatt az ötven év alatt. A fentieket azért bocsájtjuk előre, hogy tudja az olvasó, hogy mire számítson, mit várhat, a könyv olvasása során.