Gróf Dessewffy József (1771–1843) tevékeny főnemes, a 19. század első évtizedeinek közismert, szinte mindenkivel kapcsolatban álló, megkerülhetetlen alakja. Sajátos kettősség jellemzi: négy országgyűlésen követ, a sajtószabadság lelkes híve, aki tevékenyen részt vesz a Magyar Tudós Társaság vagy a Casino felállításában, ugyanakkor gróf Széchenyi István konzervatív ellenfele, aki értetlenül áll főúri barátja reformtervei előtt. A magyar kultúra bőkezű mecénása, író, költő, Kazinczy Ferenc meghitt barátja, a magyar nyelv rajongója, aki lelkesen vesz részt a nyelvújítás korának kritikai vitáiban, ugyanakkor Bajza József maradi ellenfele a Conversations-lexikoni pörben, szálka egy feltörekvő nemzedék szemében. Ezek az ellentmondások az érzékeny embertípus 19. századi hanyatlásával és bukásával magyarázhatók. A monográfia azt a társadalomtörténeti folyamatot mutatja be, amiként a 19. század modernizálódó és intézményesülő polgári nyilvánosságának keretei közt a mindennapi élet esztétikailag elgondolt társas és magángyakorlatai formálódnak.