XX. század majdhogynem felét az a képződmény jellemzi, mely e könyv lapjain éled újjá, hacsak néhány pillanatra is. A politológus-tanár nem levéltárak mélyén kutat, nem archívumok polcait rendezgeti, nem merészkedik a politikai analízis labirintusába. Hőseiben, történeteiben a mindennapok jelennek meg, hétköznapi momentumok. A munkahely, guruló forintok, a sarki kisbolt, sport, zene, tánc, csók, utak, utcák, utazások. Mindezt térben és időben ide-oda mozogva teszi. Országok, népek, arcok tűnnek fel. Olykor bátran előretekintenek, olykor megverten vonulnak vissza. Sokszor ellátnak egészen a máig. Az általuk megformált szavak, a lapokon masírozó betűsorok célja nem más, mint megmutatni az Olvasónak azt az államalakulatot, amit úgy hívtak; Magyar Népköztársaság.