登入選單
返回Google圖書搜尋
Nagyokról és kicsinyekről
註釋Eötvös Károly évtizedeken keresztül államférfiakból, újságírókból, közéleti személyekből álló törzsasztalt tartott az Abbázia Kávéházban, ahol szívesen elbeszélgetett bárkivel annak ügyes-bajos dolgairól. A találkozások emlékeit gyakran le is jegyezte. Jelen - eredetileg 1906-ban napvilágot látott, és most ismét megjelenő - gyűjteményes kötetben olyan "nagyokról és kicsinyekről" szóló írásai szerepelnek, akik közéjük tartoztak. A "nagyok" között felbukkan például az idős, már szenilitással küzdő Jókai, aki válóperében fordult hozzá, Irányi Dániel, akit ő váltott a pártvezéri tisztségben, a nagy ellenfél Tisza Kálmán, akivel találkozni is alig találkozott, Wesselényi Miklós, akit Nopcsa László hívott ki bárbajra vagy Kossuth Lajos, akinek Eötvös ott volt halálos ágyánál Torinóban. A "kicsinyek" között számos olyan ismerősnek állít emléket, akiknek nevét nem őrizte meg az utókor, "mert nem egész életük, hanem életüknek csak egyetlen megnyilvánulása volt nagy". Mint például azon nyolcvanegy, zömmel ismeretlen személy, akik megrendelték Vörösmarty Mihály Zalán futása című, 1825-ben megjelent művét, Whitehead Róbert fiumei gyáros, torpedó-készítő, Ehrlich Gusztáv, a rettegett erzsébetvárosi kortes (választási agitátor), Sarf Móric, a tiszaeszlári vérvád perben az antiszemiták tizenhárom esztendős koronatanúja (aki azt állította, hogy szemtanúja volt Solymosi Eszter állítólagos rituális meggyilkolásának) vagy Eötvös volt jogtanára, a kissé különc Gondol Gábor, aki a vadkacsákat kutatta, első látásra felismert minden gombot (például az osztrák 26. számú gyalogosezred egyenruhájának 1827-ben készült gombját), és 1904. karácsony este egy ismeretlen orvgyilkos ölte meg saját házában, máig tisztázatlan körülmények között. "www.kello.hu ©minden jog fenntartva"