Ebben a kötetben olyan írásokkal kedveskedem nektek, melyekben válaszokat kerestem a legtöbbünkben felmerülő kérdésekre, hiszen bármerre mentem, s főleg, mióta írok, mindig erről kérdeztek én pedig feleltem rá azon a szinten, amely addig eljutott hozzám.   A felismerések kibontakozását egy lótuszvirág szirmainak fesléséhez hasonlítottam, mert úgy tárultak elém, ahogyan egy virág, lépésről lépésre, pillanatról pillanatra bontja ki a szirmait, a nyugati kultúrában ugyanezt szimbolizálja a rózsa szirmai… Akkor miért éppen lótuszvirág? Ösztönösen… amint komolyabb kutatásba kezdtem, érdeklődésem egyenesen az ősi keleti tanok felé fordult. Az is csupán manapság tudatosult bennem, hogy a fiaimat pici korban, ha valami extra széppel szerettem volna kedveskedni nekik, lótuszvirágocskának becéztem, s ha ez még nem lenne elég, a lótusz annyira természetes számomra, hogy néha még az illatát is érzem, pedig „igaziból”, fizikai valójában ebben az életemben sohasem láttam, nem éreztem ezt a virágot. A lótuszvirág a keleti tanok, legfőképpen a buddhizmus szerint a tudat ébredését jelenti, ezen kívül a hetedik csakrát (Sahasrara) is szimbolizálja. Ez a fejtetőn található energiaközpont serkenthető a jóga és a meditáció egyes formái által. Amikor a hetedik csakra felébred, egy tiszta, békés, boldog tudatállapotba kerülünk, mivel akkor összekapcsolódik a többi csakrával és Istennel való egyesülés benyomását kelti. Ezt a folyamatot a tudat spirituális utazásának tartják, mint ahogy az emberek lelke is több inkarnáción megy keresztül az Istennel való egyesülés felé, a kundalini energia hasonlóan hét csakrán megy keresztül, hogy elérje a Sahasrarát, amikor is a tudat beolvad az egységbe. Ezért a lótuszvirág a hetedik csakra szimbóluma. Számos tan szerint a hetedik csakra a 49. életév elérésekor érheti el ébredése csúcspontját, ami persze az egyéntől is függ, mennyire hajlandó elfogadni spirituális létét, vagy hol tart éppen a szellemi fejlődésben. A lehetőséget mindenki megkapja, csak élnie kell vele, engedd, hogy megtörténjen.