登入選單
返回Google圖書搜尋
註釋A tudományos igénnyel megírt kötet bevezető sorai szerint, a szégyen problematikájának a téma fontosságánál kisebb jelentőséget tulajdonít a szakma, a pszichoterapeuták és pszichoanalitikusok. A szerző éppen ezért a Szégyen különféle élethelyzetekben jelenlévő formáira, és a bizonyos érzelmi elakadást indukáló érzelem mibenlétére irányítja a figyelmet. A szégyenérzettel kapcsolatos teóriákról szólva, elsősorban Freud négyfajta szégyenről vallott felfogását írja le, majd a Freudot követő pszichoanalitikusok szégyenről vallott koncepcióival ismerkedhet meg az érdeklődő.*** Az ezután következő „Szégyenkonfliktusok a kortárs pszichoanalízis megítélése szerint", fő fejezetcím alatt, többek között a szégyenről, mint „pszichoszociális katasztrófáról", valamint a megbecsülést illetve a megvetést kifejező szemkontaktusról, az érzelemszabályozásról és a traumáról ír a szerző. A Szégyenkonfliktusok a klinikai gyakorlatban című fejezet alegységeiben arról tájékozódhat a szakember, hogy melyek a szégyenre utaló jelek, mik lehetnek a szégyenérzet kiváltó okai, miként lehet differenciálni a szégyenérzéseket, mi az az „ős-szégyen", mit jelent az „ödipális szégyen", mit a függőség miatt szégyen, és miként hárítható el a szégyen. Az utolsó nagy fejezet, a Szégyenkonfliktusok pszichoterápiáját (A szégyen vonatkozásában sérülékeny páciensek terápiája, Terápiás tapintat, mint a szégyen iránti érzékenység, Önelfogadás, mint terápiás cél, stb.) számos kérdéskört megvilágítva írja le. A szerző még egy záró megjegyzést is tartogat a szakma számára, a „Tapintat és merészség között egyensúlyozva a szégyen feldolgozásában" fejezetcím alatt. A gazdag irodalomjegyzékkel záródó kötet pszichológiai szakkönyvtárak anyagába beszerezhető. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"