A gyakorló orvosi tevékenység, konzervatív vagy manuális klinikusi, népegészségügyi vagy diagnosztikus egyaránt, mai felfogásunk szerint három nélkülözhetetlen alapelemet tartalmaz. Közülük első a szakma műveléséhez (nemzetközi szóhasználatban praxishoz) nélkülözhetetlen elméleti ismeretek, gyakorlati képességek és készségek összessége, azaz a teljes körű szakmai kompetencia. Második terület az előbbihez szükséges magatartásformák (attitűd) és kommunikációs képességek kellő elsajátítása és gyakorlása, melynek viszont elmaradhatatlanul ki kell egészülnie a harmadik elemmel, azaz a praxis menedzseléséhez szükséges felkészültséggel.

A tárgyi és dologi feltételrendszer körének (legalábbis másutt) észlelhető kiteljesülése, az egészségügyi humán erőforrás javuló szakmai színvonala, a szabad orvosválasztás és a minőségbiztosítás lassan általánossá váló követelménye és gyakorlata ma már magától értetődő és érvényesülő kategóriák. Mindazonáltal ezek összességükben is csak olyan alapot képezhetnek, amely a mi szakembereink és intézményeink között az azonos rajtvonalról induláshoz elegendőek. Az, hogy a pályán ki milyen sebességgel, kikkel partnerségben és meddig jut el, az esetek nagy részében éppen az említett önmenedzselés függvényévé válik.

Az orvosok saját szakterületükön szükségszerűen kerülnek a hierarchia magasabb régióiba vagy tetejére, csapatokat szerveznek, vezetnek vagy vezető beosztásokban azokhoz csatlakoznak. Ráadásul olyan társadalmilag fontos, de általa eltérő módon értékelt területen működnek, ahol szinte mindenkor szembekerül a szolgáltatással kapcsolatos igény és lehetőség. Egyre több országban válik természetessé és jogi alapkategóriává az is, hogy az orvos független, szuverén szakember, aki ennek folytán mindenkor felelősséget vállal döntéseiért. Ráadásul azok a szolgáltató intézmények, amelyekben működik – ugyanúgy részei a társadalmi értékteremtésnek, a piaci gazdálkodásnak (lényegében a piacgazdaságnak), mint bármilyen más, gazdálkodást folytató képződmény.

A szerző, aki az egészségügy gazdaságában sikeres és elismert szakember, vállalkozott arra, hogy szakmai tudására és óriási tapasztalatára alapozva összefoglalja azokat az ismereteket, amelyek az egészségügyi szolgáltató intézmények gazdálkodásával, pénzügyeivel, illetve az azokat megalapozó finanszírozással kapcsolatosak. A műnek kitűnő szakmai színvonala mellett értékmérője az a visszatérően bemutatott, városi kórházi példasorozat, mely bizonyított működőképessége által hitelesíti az elméleti ismertetéseket, azaz a mindennapok nyelvére fordítja le azokat.

A kötetet jó szívvel ajánlom tehát minden érdeklődőnek és olyan szakembernek, aki a független, önálló praktizőrtől a nagyüzemnek minősülő regionális szolgáltató fekvőbeteg intézetig terjedő szakmai közegben mozogva tudatosabban szeretné kézben tartani vagy irányítani gazdasági ügyeit, sikert szeretne elérni a szakmai munkaerőpiacon vagy csak úgy érzi, hogy ambíciói ezen ismeretek megszerzését szükségessé teszik. Szavatolhatom, hogy a kötet alkalmas a szükséges alapismeretek megszerzésére, melyek elsajátításával egyaránt meg lehet felelni az elején említett követelmény-rendszernek és a pályafutás során felmerülő sokféle, egyéb gazdasági kihívásnak is.