返回Google圖書搜尋

Pont fordítva

出版	Európa Könyvkiadó, 2018
ISBN	96340589149789634058915
URL	http://books.google.com.hk/books?id=RrP2wQEACAAJ&hl=&source=gbs_api

註釋Barna Imre műfordító, esszéista 2013 óta közöl tárcákat, jegyzeteket, rövid esszéket a Magyar Narancs című folyóiratban, ezekből, illetve néhány régebbi írásából állította össze az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötetét. A bevezető esszé egy itáliai tengerparti nyaralás idilli képébe állítja a szerző szándékát; ahogy Barna Imre elnéz a végtelen kék horizont felé, azt kérdi magától: „Mit akarok átélni? A tengert, az eget, a távlatos szépséget?” Csaknem minden írásában azt keresi, hogyan lehet közvetíteni a végtelen szépséget, miképp lehet fölfedezni, leírni, átültetni, kommentálni az irodalmi értékeket. Mint Umberto Eco A rózsa neve című kultikus regényének fordítója legelőször a tolmácsolás nehézségeiről, a fordítás műhelygondjairól vall (A másoló öröme). Több esszét, jegyzetet szentel magának Ecónak, akiről azt tartja, korunk vezető értelmiségije, olyan mértékadó személyiség, mint a maga korában Voltaire, Goethe, Victor Hugo vagy Thomas Mann volt (Hol angyali, hol ördögi), miközben nem tagadja, Ecóból – ezoterikussága okán celeb is lett (A gnózistól az ősrobbanásig). Novellisztikus formában szól Italo Calvinóról (Leveses), megemlékezik Bartos Tibor műfordítóról (Elég baj az), elmereng azon a híren, miszerint újra lefordítják a Miatyánkot (Eiszferó), eltűnődik, végül is milyen ember a műfordító (Eunuch az erdőben). Úgy véli, a műfordító, amellett, hogy grafomán, legfőbb tulajdonsága, hogy bele tudja magát képzelni a fordítandó mű írójának személyiségébe, ahogyan már ő is gondolta magáról, hogy Umberto Eco.