登入選單
返回Google圖書搜尋
註釋Kortárs költészetünk egyik legjelentősebb alkotója munkásságának két alapvonását - a visszatekintő látásmódot és a tiszta költői hangzást - figyelhetjük meg új verseinek gyűjteményében is. A könyv első ciklusában (Napéjegyenlőség) olyan hosszúversek olvashatók, amelyek a létezés különféle állapotait mutatják be, éspedig állóképek formájában. Ezek az állóképek azonban csupán mint látványok vagy érzetek statikusak, a versszöveg tekintetében nagyon is lüktetők, dinamikusak. A ciklusnak címet adó hosszúvers képei a modern ember pillanatait rögzítik: a pszichológusnál analízis alá vont személyiség tudatát, egy metróutazás benyomásait, az esküvőre való indulás pillanatnyi gondolatait - ezek mind kimerevített pillanatképek az ember életéből. Csakhogy Rakovszky Zsuzsa messze túlmegy a képek rögzítésén, tiszta nyelvén a mögöttes jelentést, a dolgok mélyebb értelmét kutatja: "Önkívületében egy ütemre ringva / nincs én-te, megszűnik minden határ. / A lélek most pórázát elszakítja, / s a rángatózó test fölébe száll / (...) S föltárul előtte a Létnek titka: / hogy végül minden ő és minden egy. / Az űrt egyetlen elektron hasítja, / az kelti e lázas ködképeket" (Az isten érkezése). Vagyis a lét állóképeinek bemutatása mögött érzékelteti a létezést irányító eredőket és erőteret, motívumokat és szándékokat, és a mai ember életérzését és mögöttes tartományait már-már a klasszicizáló poétika eszközeivel teszi igazán közelivé. A kötet második részének címe (Fortepan) az interneten elérhető 20. századi fotógyűjtemény nevéből jön. E részben a költő az ismert dramaturgiát követi: az elébe kerülő régi felvételek inspirálta gondolatait, emlékeit, nosztalgiáit fogalmazza meg.