A szomszédos országok kisebbségben élő magyar közösségeinek szellemi műhelyeiben született tudományos munkák több évtizede szerves részét képezik nem csak általában a kárpát-medencei, hanem immár szűkebben véve a magyarországi tudományosságnak is. Az e témákban íródott publikációk száma az utóbbi években nem hogy nem csökkent, hanem még inkább nőtt is, bizonyítva egyrészt a határon túli magyar tudományosság életképességét és erősödő szakmai színvonalát, másrészt a tárgyalt társadalmi problémák aktualitását. Örvendetes fejlemény, hogy az ez irányú magyarországi támogatáspolitika, gyakran változó súlypontjai ellenére, az utóbbi időben számos külhoni és magyarországi magyar felsőoktatási szakmai műhely, illetve kutatóintézet vált az egész régió mértékadó szellemi műhelyévé. A Márton Áron Szakkollégium által néhány éve életre hívott pályázati programok iránti nem lankadó érdeklődés pedig mutatja, hogy a kutatói utánpótlás is biztosított ezen a területen.
Ha tematikai oldalról próbáljuk jellemezni a kárpát-medencei magyar „kisebbségkutatás”-t, akkor egyre sokszínűbb kép tárul elénk. Korábban elsősorban a honismereti, szociográfiai, nyelvtudományi-lingvisztikai munkák dominanciája volt megfigyelhető, ami jelentősen hozzájárult a kisebbségben élő magyarság jelenének és múltjának a megismeréséhez. Ezeknek a kutatásoknak gyakran kimondott vagy kimondatlan céljuk volt a nemzeti identitás erősítése, illetve a szülőföldön maradást elősegítő hatékony stratégiák és intézkedések kidolgozása. Ez a fajta nyilvánvaló értéktételezés ugyanakkor nem meglepő módon gyakran átvezette a kutatókat a kisebbségpolitika ideologikus terepére, ami sok tekintetben akár a tudományos munka színvonalának is ártott. Szerencsére az utóbbi időben egyre megalapozottabb, a tudományos kutatás minden kritériumának maximálisan megfelelő publikációk születtek. Sőt, a szakemberek érdeklődése is fokozatosan kitágult ezen a területen, aminek köszönhetően nem csak újabb diszciplínák és szakmai irányok (szociológia, oktatásszociológia, politológia, gazdaságszociológia stb.) követelnek maguknak egyre nagyobb szerepet a magyar kisebbségkutatásban, hanem mindezen kutatások a mértékadó nemzetközi tudományos megközelítések és irányzatok eredményeinek a felhasználására törekednek.