Kedves Andrea! Tegnap vettem kézbe az S.O.S. Elváltam! című könyvedet. Rég történt már meg velem, hogy délután egyhuzamban elolvassak egy művet. Köszönöm az elgondolkodtató és szórakoztató perceket. Most, hogy az államvizsga után a tanulás súlya lekerült a vállamról, üdítő volt saját kedvtelésemre olvasni. Remek elképzelés volt a témához a magánlevél formát választani, hisz’ a bonyolult női lélek működését visszaadni nem könnyű feladat. Ez a személyes hangnem közel hozza az olvasót, így többé-kevésbé én is a hősnőddel azonosulva vártam a fejleményeket. Szerintem jobb a naplóformánál is, mert a válaszlevél felfokozott várakozást kelt, úgyhogy Bridget Jones elbújhat mögötted az ötletével. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem a könyvedet, azt mondanám: merész. Őszinteségedet olykor már-már zavarba ejtőnek éreztem. Nemcsak a hősnőd bátor, te magad is. Meglepő, hogy egy kis településen élve, fittyet hányva a közvéleményre „bevállaltad”. Nem vetted még észre, hogy összesúgnak a hátad mögött? Nem csodálkoznék, ha előadást kellett volna tartanod a fikció és valóság közti különbségről, hogy csillapítsd a rossz nyelvek okozta feszültséget. Tudod, én is kis településen élek, és százszor meggondoltam volna, hogy nyíltan beszéljek erről. Bár számomra sincsenek tabu témák, de a nyilvánosság mégiscsak más. Elgondolkodtató volt a probléma, amit felvetettél, olvasás közben azon töprengtem, vajon mit tennék a hősnőd helyében. (P. Jakab Tünde)