登入選單
返回Google圖書搜尋
Antik medicina és farmakológia
註釋Kötetünk – a teljesség igénye nélkül – áttekintést kíván adni az ókori orvoslás gyakorlatáról és elméletéről, valamint a vele szoros kapcsolatban álló farmakológiáról.5 Vizsgálódásunk központjában a klasszikus antikvitás – a görög világ és Róma áll –, ez a magyarázata annak, hogy ezeket a területeket részletesebben tárgyaljuk. Születtek már orvostörténeti szintézisek, de ezek az ókort meglehetősen röviden tárgyalják.6 Természetesen a kiindulást a fennmaradt ókori források, elsősorban az orvosi és farmakológiai tárgyú munkák jelentik, továbbá figyelembe vesszük a modernkori szakirodalmat is. A témában szerencsére maradtak ránk kitűnő antik források, elég, ha csupán a Corpus Hippocraticumra, a római Celsus és Galénosz munkáira utalunk, vagy a farmakológiában alapvető jelentőségű Dioszkoridész, De materia medica című gyógyszerészeti művére. Az említett munkák évszázadokon át hatottak, sőt szinte meghatározták a gyógyítást és a gyógyszerészetet. Az elmúlt korok ismereteit, tapasztalatait, felhalmozott tudásanyagát mindig tanácsos megismerni, amire már mások rájöttek, azt felesleges lenne újból kitalálni. A címben jelzett tudományterületek vonatkozásában – ahogyan számos más területen sem – nem lehet lebecsülni az antikvitás teljesítményét, ami a tévedések ellenére is szenzációs. Gondoljunk csak a kutatás és a vizsgálódások ókori körülményeire és lehetőségeire, milyenek lehettek ezek a mai műszerezettséghez és technikai adottságokhoz viszonyítva. Boncolások néha történtek, de nem voltak legálisak, az állati tetemekből nehézkes az emberi szervezet működésére helytálló következtetéseket levonni, viszont ennek híján nem lehet belelátni az emberi szervezetbe, ami egy rendívül bonyolult „műszer” módján működik. Ne értékeljük tehát túl az antikvitás teljesítményét, de ne is becsüljük le.