„Nem gondoltam, hova eszkalálódhat az őszödi beszéd kiszivárgása nyomán kitört felháborodás, amikor este kimentem a Parlamenthez. A hangulat békés volt. Az eseménysort vagy az utcáról tudósítottam végig, vagy szerkesztőként dolgoztam a Hírszerző.hu-nál. Korábban nem hittem volna, hogy egy rendőrattakhoz is hozzá lehet szokni valamennyire, csak akkor döbbentem rá, hogy kialakult egyfajta közöny bennem a látottak iránt, amikor egy ismerősömmel egyik este elnéztünk a Parlamenthez, az Alkotmány utca felé, és éppen belefutottunk egybe. (…) Én szinte csak azt mérlegeltem, az egész megér-e annyit, hogy felhívjam az aznapi ügyeletes hírszerkesztőt, és megkérdezzem, van-e kint tudósítónk, vagy ha nincs, bediktáljak-e pár mondatot, de az ismerősöm teljesen megdöbbent. Ő akkor látott ilyet először.

Aztán akkor fogtam fel, mennyire abnormális, feszült légkörben éltünk mi abban az időben Budapesten, amikor pár nappal a helyhatósági választások előtt hazalátogattam a szüleimhez Gántra. Úgy emlékszem, szinte szó szerint a fellélegzéshez hasonló érzés volt átélni a nyugalmat. A feszültség viszont sokféle formában azóta is itt maradt velünk. Őszöd hatását már sosem tudjuk kiküszöbölni, rengeteg remek elemzés született a beszéd következményeiről. Úgy gondoltam, érdekes lenne megkérdezni közéleti szereplőket, ők hogyan látják, mennyiben hat máig a beszéd és a botrány, mennyiben lökte kényszerpályára az országot, mit hozott Orbán Viktor kétharmada, és mik várnak ránk egy folyamatosan átalakuló (nem feltétlenül jó irányba haladó) Európai Unióban.

Az itt olvasható vélemények számos ponton ellentmondanak egymásnak, azt hiszem, ez így természetes…”
(Kósa András előszavából)

Akik válaszoltak a szerző kérdéseire:
Balázs Péter, Csaba László, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Gulyás Gergely, Gyurcsány Ferenc, Horn Gábor, Jeszenszky Géza, Krekó Péter, Kukorelly Endre, Lendvai Ildikó, Molnár Gyula, Mráz Ágoston, Nick Thorpe, Pogátsa Zoltán, Schiffer András, Schöpflin György, Stefano Bottoni, Tóth Károly, Török Gábor