登入選單
返回Google圖書搜尋
A klasszikus eszmény regénye
註釋A kiegyezés táján látványos nemzedékváltás ment végbe a magyar irodalomban: az apák (Arany János, Toldy Ferenc, Eötvös József, Ábrányi Kornél) generációját a "fiúké" követte (Arany László, Asbóth János, ifj. Ábrányi Kornél, Beöthy Zsolt). A nagy reményekkel induló, azután hamar széthulló nemzedék tagja volt Asbóth János (1845-1911), akinek az Álmok álmodója (1879) című regényét voltaképp az 1990 utáni irodalomtörténet fedezte föl, és amely műről azóta több elemzés, kommentár jelent meg, mint az azt megelőző száz évben. Lőrincz Anita e kötetében mindenekelőtt bemutatja a "fiúk" nemzedékét és tanulságos sorsát; szól Asbóth János Három nemzedék (1873) című irodalomtörténetéről, amely a nyelvújítás korától a megírás idejéig tekinti át a magyar irodalom történetét, majd rátér tárgyára, az Álmok álmodója című önéletrajzi ihletésű regény elemzésére. A különös stílusú, csaknem zenei hatású, monológ formájú történet Darvady Zoltán céltalan életét és reménytelen szerelmét beszéli el. A mű a dezilluzionizmus példáját adja, éppen úgy, mint nemzedéktársai – Arany László vagy Beöthy Zsolt – több műve. A korabeli kritika azt rótta föl a regény hibájául, hogy a céltalan élet bemutatása ellenére a történet optimistán zárul, amikor Darvady azzal búcsúzik el az olvasóktól: "Munkálkodó légy, ne panaszkodó" -- az egész sorsképletnek ellentmondó záró megoldás ez. Hiszen Darvady céltalanul bolyong a nagyvilágban, hazatérve mégis felülemelkedik a sorscsapásokon, és a csüggedés nélküli, cselekvő élet híve lesz. A történet végén a főszereplő önkritikusan néz szembe a maga passzív, meddő, panaszokkal teli múltjával. Asbóth a világgal meghasonlott lelkiállapot meghaladásában, legyőzésének lehetőségében hitt, illetve a hasznos munkálkodás eszményét fogalmazta meg.