A Németh Gyula által szerkesztett, 1940-ben kiadott Attila és hunjai című kötet óta tudományos igényességű összefoglaló nem jelent meg magyar nyelven, amely ilyen átfogóan, részletesen, a népesség- és kultúrtörténeti összefüggéseket is feltárva láttatná a hunok történelmét az i. e. III. századtól az i. sz. VI. századig. A keleti, Kína határvidékétől induló folyamatot a nagyközönség számára is érthetően, olvasmányosan írta meg a szerző. Gazdag szakirodalmi forrásanyagra támaszkodva tárja fel azt a rendkívül összetett folyamatot, amelynek során a hunok eljutottak Közép-Ázsiába, majd az indiai szubkontinensre, egy másig águk pedig Európába. Kiemeli azt is, hogy a „hun” etnonímnek milyen jelentésrétegei alakultak ki, milyen jelentésváltozásokon ment keresztül. Hangsúlyozza, hogy az etnikai rétegzettség és társadalmi átalakulások miatt komoly félreértésekre adna alapot, ha valaki egy egységes etnikai csoportként akarná szemlélni a hunokat e hosszú folyamat során. Az Erdélyi István régész-történész professzor szakmai lektorálása mellett elkészült munka ezen túlmenően a hunok és avarok, a hunok és magyarok lehetséges kapcsolódását, összefüggéseit is bemutatja. Különösen részletes fejezetet szentel annak, hogy a hunok Közép-Ázsián keresztül a mai Afganisztán, Pakisztán és India térségébe vonuló ága milyen történelmi szereppel, hatással volt erre a kulturálisan sokszínű világra. A heftaliták / fehér hunok Kasmírba történő visszaszorulása után a történelem színpadáról eltűnt nép lehetséges utóéletével kapcsolatban a helyi forrásokra és pakisztáni, indiai szakemberek munkáira is támaszkodva arra a kérdésre kutatja a választ, hogy kereshetjük-e a fehér hunok lehetséges utódait, hatását e térség népeire, és ha igen, mely népek között, milyen kulturális jelenségekben.

A hunok történelme és utódnépei a szerző Tündérek kihalófélben című háromkötetes művének második része. A teljes e-könyv egyben is megvásárolható.