登入選單
返回Google圖書搜尋
Vörös és fekete
註釋Verrières nagyon csinos kisváros Franche-Comté tartományban. Piros cseréppel fedett, csúcsos tetejű, fehér házai egy domb oldalán ereszkednek alá, legenyhébb hajlatait is hatalmas gesztenyefák koronì élénkítik. Innen, e látszólag idilli településről indul Julien Sorel pályafutása. A mostohasorsú, zseniálisan tehetséges, papi pályára kényszerülő parasztfiú az ifjúság határtalan lelkesedésével, idealizmusával, akaraterejével veti magát a világba. Ám szabadságvágya, a tehetségének megfelelő tágabb szellemi horizont felé való törekvése megbicsaklik a kor valóságán. A Napóleonért lelkesedő ifjú hőstettei kisszerű ravaszkodásokban, képmutatásban merülnek ki, a kisváros polgármesterének hiúsága, ki nevelőül fogadja, az asszony, de Rênalné fellobbanó szerelme, egyházi támogatói, végül a párizsi úri körökben elért sikerei, Mathilde de La Mole kegyetlen, önző szerelme újabb és újabb lendületet adnak karrierjének, de legalább annyi megaláztatást és szenvedést is hoznak számára. Sőt ahhoz, hogy valódi célját elérje, azaz Mathilde kezét megszerezve és nemesi címet nyerve bekerülhessen az arisztokrácia köreibe, magának is szörnyeteggé, zsarolóvá kell válnia. Stendhal sebészi pontosságú stílusa révén hatol hőse lelkének mélyére, egyúttal pontos diagnózist vesz a kor és az ember örök konfliktusáról. Julien valójában igazi misztikus lélek, aki egy felettébb kisszerű és anyagias korba születik. A cella magányában ismeri föl a valódi, belső szabadságot és az őszinte szerelmet, eljutva a nagy felismerésig: "nem a halál, nem a börtön, nem a nedves levegő miatt kínlódom - de Rênalné hiányzik! "